Truman show

No de mi van akkor, ha a gyanú beigazolódik és kiderül, hogy addigi jól megszokott életünk csak egy tetszetős és méregdrága díszletek közé szorult reality show? Pánik, düh, menekülési ösztön és súlyos identitászavar. Truman Burbank-el pont ez történik. Élete egy díszletvároskában – Seahaven Island-en – pereg napról napra milliók szeme előtt, minden barátja, rokona és ismerőse csupán hosszú távra szerződtetett színész/statiszta, és sorsa a producer-rendező, ötletatya és úristen minőségben egyszerre létező elmebeteg géniusz kezében összpontosul. Kissé balga, de nagyon is szerethető hősünk 28 évig mit sem sejtett, csakhogy hirtelen elkezdenek gyanússá válni a dolgok és rájön, hogy tökéletes kis mintavilága pusztán ügyes álca, ő pedig csak egy ál-valóban vergődő nézőszám-növelő eszköz.
  
Peter Weir elképesztő arányérzékkel szántotta végig a történet izomvonalát, és aknázta ki a még benne megbúvó páratlan lehetőségeket. Szívszorító drámai szituáció és megannyi helyzetkomikum szimbiózisa parádézik a vászon adta kereteken belül, mindvégig kínos pontossággal figyelve a roppant sérülékeny egyensúlyra. Nem érezzük sem túlzónak, sem tolakodónak a steril kameravezetést, és az ezzel harmonizáló színészi játékot, hiszen pont ettől lesz hiteles és nyugtalanító a filmen vázolt drámai életparódia.