Szirmok, virágok, koszorúk

De otthon sem érzi jól magát bátor szabadságharcosunk, inkább apátiába süllyed, majd a kötözködő életmódot választja. Az elkeseredett férfi az általános terror hatására elhatározza, hogy nyílt levelet ír az osztrák császárnak, ami szerintem vicces, legalábbis, így utólag elképzelve. Aztán felbukkan a titokzatos Ezredes is, aki lehet látomás is, ebben az elmehasadt állapotban nehéz ezt megállapítani. Másnap az egész családot letartóztatják, a Cserhalmi meg megy a gyépébe. Tyutyu, a baltával faragott(arcú) királyfi húsz évvel ezelőtt is meggyőzően játszotta az élettől megkeseredett, barázdált fizimiskájú keménylegényt, kár, hogy azóta csak a fröccskirály jut róla eszembe.
 
A film, annak ellenére, hogy a megszokott hangulatú, magyar sors felett kesergő, régi időket visszasíró, sirató fajta, döbbenetes erővel fejezi ki a történelmét kereső, önállóságra törekvő, ám más nemzetek politikájától függő nép élni akarását. Hűen adja vissza a magyar forradalom soknemzetűségét, és megalkuvástól mentes pontjait, - jellemzően a katonai felsőosztály szemszögéből ábrázolva. Van egy hangulata, na, olyan, mintha manapság folyamatosan a Kossuth téren lennénk, csak ez a film jó is. És ma mi volt a múltban, hogy megint adják?