A belső ember

Az már a járásukból is rögtön kiderül, hogy profikkal van dolgunk, mert a négy overallos rabló céltudatos, határozott, és még előlünk is legalább egy órán keresztül el tudják titkolni, hogy mit is akarnak. A bankba behatolva túszul ejtik az ott lévőket és a személyzetet, majd szép nyugodtan megvárják a teljes erőkkel kivonuló rendőröket, hogy aztán rendre hülyét csináljanak belőlük. Pedig az akciót a dörzsölt Frazier nyomozó (Denzel Washington) vezeti, ám ő is kénytelen hamar belátni, hogy ellenfelei mindig több lépéssel előtte járnak, ráadásul az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a bank igazgatója saját érdekeltségeit védendő a nyakába ültet egy gátlástalan ügyvédnőt (Jodie Foster). Innentől az egész olyanná válik, mintha három, állig felfegyverzett, rovott múltú Polgár nővér sakkozna egymással egy elsötétített szobában, tudván, hogy a vesztesre minimum a börtön vár - vagy valami rosszabb!

A hamiskásan sokat sejtető cím még ennél is több kombinációt ígér, vagyis A belső ember igazi intellektuális kihívás, amellett, hogy izgalmas akciófilm is. Ehhez képest csak másodlagos információ, hogy a rendező egy bizonyos Spike Lee (Az utolsó éjjel, Mo` Better Blues), a fekete filmek egykori fenegyereke, aki először kóstol a thriller műfajába, és nem is csinálja rosszul, sőt! Igaz, a végén akad némi tempótévesztés és feleslegesnek ható moralizálás, de a sztori nagyon ki van találva, a párbeszédek pörögnek, és a két főszereplő, a Kiképzés óta először sziporkázó Denzel Washington és a mesterbűnöző szerepében a nála jóval karizmatikusabb Clive Owen bőven viszik a filmet - és a bankot!