Ponyvapotting

Fura egy mozi ez… Hogy miről szól igazából? Hát a benne elhangzó igen velős okfejtésből kiindulva a kávéról például biztosan nem. Amúgy két hobby filmesről, Ferencről és Péterről, akik éppen készülnek átmenni profiba. A stábbal sikeresen összevesztek, úgyhogy csak ketten vágnak neki a városnak, keresni a tökéletes témát, amiből igazi nagy dobás lesz majd. Közben majdnem kinyírnak egy CD-bolti eladót meg egy benzinkutast, felfedezik a fogkefe, illetve a villanykörte alternatív, kissé bizarr használhatóságát, továbbá egy állomás nyilvános klozetjében magával John Travoltával is összefutnak. Szóval pörögnek az események, és egy rakás abszurd szitu szakad hőseink nyakába, akárcsak a címbeli nagy elődökben. Persze nálunk minden kicsit máshogyan van, mint a messzi nyugaton; van ugyan pisztoly, de nem sül el, a dealereknek is inkább csak a szája jár, és itt a nagymenő jampik helyett lepukkant értelmiségiek alkotják a főmagot.
 
Az alkotók ügyesen aknázzák ki a film a filmben problémakört, egy rakás rejtett és kevésbé rejtett utalás van elszórva a moziban, ami garantálja, hogy többszöri megtekintés után is marad még felfedeznivaló. A képi találékonyság kitűnő operatőri munkával párosul, az aláfestő zene pedig pontosan illeszkedik a filmtempóhoz, ritmusa néhol klipszerű vágást generál, szövegei telibetrafálnak.  
Remek kis munka ez, még ha a kávéról ugyan nem is szól egyáltalán…