Halálos szívdobbanás

Na jó, egy üdítőautomatát feltöltő, izzadt homlokú Delhusa Gjon talán több nő fantáziáját megmozgatja, a francia lányok és asszonyok mégis „Romain Duris”-t rebegnek, ha napjaink Delonját vagy Belmondóját kell megnevezniük. Tudja ezt Jacques Audiard (Férfiak mélyrepülésben, A számat figyeld) író-rendező is, aki karrierje kezdete óta az aktuális maszkulin hímpintyekkel forgatja filmjeit, és nem nagyon hibázik. Mathieu Kassovitz és Vincent Cassel után most a kalandfilmben (Arsene Lupin), művészfilmben (Cécile Cassard tizenhétszer) és vígjátékokban (Lakótársat keresünk) kipróbált Duris-t teszi meg története vezérmotorjává, hogy kellő hitelességgel beszélje el egy jobb sorsra érdemes rosszfiú lelki tusákkal, szerelmi viadalokkal és csonttöréssel színesített kálváriáját.

A James Toback Fingers című 1978-as gengszterdrámája nyomán készült film annyit finomít az eredeti történeten, hogy klasszikus maffiából ingatlanmaffiát csinál, a zaklatott főhős vágyai és lehetőségei közötti hatalmas távolságot azonban cseppet sem csökkenti. Thomas Seyr (Duris) valóban egy mocskos állat, aki hűtlen társa feleségét viszi ágyba, és arab boltosokat ver, mégis eljár egy kínai lányhoz, hogy zongoraórákat vegyen tőle, és felkészüljön egy meghallgatásra. És mint ahogy a billentyűk között sem minden fekete és fehér - ez a film is tarka, van füle és farka.