V mint vérbosszú

Kis pontosításként: a V mint vérbosszú igazi főszereplője egy álarcos figura, bizonyos V, aki egy elképzelt jövő Londonját terrorizáló fasisztoid diktatúra embereit terrorizálja egy dupla csavarral. V egy Guy Fawkes nevű merénylő álarcát viseli, aki 1605. november 5-én - a dátum fontos! - a levegőbe akarta repíteni a brit parlamentet, így Zorró és az Operaház fantomjának vonásait egyesítő hősünknek is logikus módszere a robbantgatás. A szép és tágra nyílt szemű leányzó úgy keveredik a történetbe, hogy a rendszer pribékjei éppen molesztálnák, amikor az álarcos segítségére siet, így hamarost egymás kényszerű szövetségeseivé válnak. V pontos dátumot tűz ki a rendszer megbuktatására - találják ki, hányadikát! -, és miközben a nagyjából becsületes rendőrség utána nyomoz, egyre sötétebb titkok derülnek napfényre a diktatúra vezetőiről. És nemsokára megindul a V mint végső vagdalkozás! 
 
Aranyos, ahogy arrafelé elképzelik a kőkemény diktatúrát, ahol nem lehet igazi vajat kapni, de a film így is elég sötét képet fest az elképzelt jövőről. Ez nyilván a Wachowski testvérek V mint védjegye a Mátrix óta, akik ezúttal csak a forgatókönyvet jegyezték, amelyet nem mellesleg egy képregény adaptálásával hoztak össze. És a film hoz is mindent, amit a műfaj megkövetel, vagyis V mint velejéig gonosz gazfickókat és roppant egyszerű V mint világnézetet, ami sokat levon a mű élvezhetőségéből, legalábbis errefelé K-Európában. A többi rendben van, úgyis mint akció, színészek, díszletek és persze a pirotechnika. Ami pedig Natalie Portmant illeti, a közeljövőben sem lesz belőle akcióhős, de talán jobb is ez így.