Mansfield Park

Pedig a téma megközelítése igazán becsülendő. Rozema ugyanis Austen legkevésbé megfilmesíthetőnek tartott könyvét adaptálta a filmvászonra úgy, hogy a főhősnő buksijában lepergő gondolatfutamokhoz hozzácsapta az írónő naplófeljegyzéseiből és levelezéseiből leszűrt summázatot, és így szinte tökéletes Austen alteregót kapunk az ő Fanny Price-ában. Egy jóval modernebb, rebellisebb, határozottabb személyiség, aki illúziómentes látásmódjával és igényes szarkazmusával önnön kritikusává is válik. Rozema a szöveghűség helyett inkább a hitelességet választotta, aminek következtében igazán okos és érett munka született.
 
A sztori az írónő többi munkáihoz hasonlatosan remekbe szabott szappanopera alap, igazi társasági-társadalmi dráma kisemberek nagy rongyrázásával. Fanny tízévesen kerül a Bertram-család birtokára, csupa sznob, felvágós arc közé, akik folyton azt éreztetik vele, hogy társadalmi rangjuk miatt különbek nála, holott az intellektuális fölény egyértelműen a kicsi, kerekszemű lánykáé. A családból egyedül Edmund unokatestvérétől kap szeretetet és biztatást, írni kezd, és sikerül kitörnie az andalító, teázgatós-lovaglós, kétségbeejtően felszínes angol társasélet posványából. És persze nem lenne teljes a kép egy veszedelmesen jóvágású udvarló nélkül, aki londoni sziporkáival ejti ámulatba a jónépet, és bűvöli el az okos, öntudatos nővé cseperedő Fanny szívét.