A parkolás művészete

Igaz, a definícióval kicsit zavarban vagyok, hogy akkor most közterület-felügyelő vagy parkolóőr-e a helyes megjelölés, de a lényeg, hogy a kis piros csomagok elhelyezőiről, a tetemes bírságok kiszabóiról beszélünk, akiket egyformán rühellnek idehaza, Japánban vagy Izlandon. De maradjunk inkább filmünk témájánál, a kanadai példánál, ahol szintén könnyen esnek az erőszak áldozatául a jóravaló, de mégiscsak furcsa jellemű parkolóőrök - pedig ott, kis balkáni hazánkkal ellentétben, még van is némi kultúrája a parkolásnak. Hősünk, a lelkes, találékony, de jócskán amatőr filmrendező sem kedveli a parkolóőröket, jómaga is többszörös szabálysértő, így elhatározza, hogy egy dokumentumfilmben a mélyére ás a témának, azzal a kevéssé titkolt szándékkal, hogy nevetségessé teszi interjúalanyait. Ám ahogy ő és egyre kevésbé lelkes csapata egyre jobban megismeri a munkáját halálosan komolyan vevő „közellenséget”, maguk is kezdik másként látni a parkolást, és amikor a parkolóőrök „guruját” gyanús baleset éri, a történet kezd egyre bizarrabb fordulatokat venni. 
 
Ez kérem egy áldokumentumfilm, vagyis kéretik mindent csak majdnem komolyan venni, álszereplőink pedig először kissé irritálóan idétlenkednek a kedvünkért, de mire belemelegednek, addigra mi is megkedvelhetjük az utca névtelen hőseit.