A tégla

A felállás ismerős lehet, hiszen a történet eredeti, hongkongi változata, a Szigorúan piszkos ügyek - folytatásával és előzményével egyetemben - 2004-ben futott a magyar mozikban. Az amerikai remake a szokásosnál komolyabb humán erőforrással indult a megvalósulás felé, így végül nemcsak a percidő lett hosszabb, de a közreműködő művészek a film belső arányait is nagyban megváltoztatták. A legfeltűnőbb változás, hogy a mindkét „tégla” sorsában kulcsfontosságú gengszterkeresztapa szerepe olyannyira hangsúlyossá vált - nem véletlenül, ha olyan személyiség alakítja, mint Jack Nicholson -, hogy egyenesen ő mondja a bevezető monológot, amely röviden feltárja a néző előtt a bostoni ír maffia rejtelmes világát.
 
A pandúrnak állt rablót Matt Damon, tükörképét Leonardo DiCaprio játssza, bűnügyi játszmájukat pedig szívügyi dráma is súlyosbítja, melyben a viszonylag ismeretlen Vera Farmiga alakítja a mindkét férfiba belegabalyodó pszichológusnőt. Martin Scorsese mesterien vezényli az indulatok összecsapásait, jelenetei minden nagyobb tűzharc nélkül is iszonyúan feszültek, és ahogy minden filmjében, most is különös figyelmet szentel az erkölcsi vonalvezetésnek.