Déja Vu

Nos, egy felnőtt és tapasztalt filmrendező számára az időutazás megoldása körülbelül akkora feladat, mint a cipőfűzés, hiszen az illúziókeltés művészete (a mozi) szinte korlátlan lehetőségeket ad a tér és idő képzeletbeli felbontására. Mitől lesz mégis izgalmas egy időutazós film? - például attól, hogy Denzel Washington úgy hajt forgalommal szemben Hummerével, hogy közben egyszerre látja a múltat és a jelent. Meg persze a KRESZ-táblákat. 
 
Tony Scott rendező (Tiszta románc, Tűzben edzett férfi) különösebb lelkifurdalás nélkül gondolja újra Spielberg Különvéleményének alapvetését, miszerint a technika vívmányai felhasználhatók a bűnözés elleni harcban, de míg a jövőben játszódó Dick-adaptációban egy „pancsoló kislány” látta a leendő borzalmakat, addig a Déja Vu-ben egy műholdas rendszer segítségével követhetők figyelemmel a pontosan négy és fel nappal korábbi történések - legalábbis a hivatalos verzió szerint. Ne lepődjünk azonban meg, ha az 543 ember (plusz egy dögös félvér nő) halálát okozó New Orleans-i komprobbantás ügyében nyomozó Doug Carlin (Denzel Washington) egy térgörbületben találja magát, minek következtében nemcsak a robbanást akadályozhatja meg, de a korábban megölt nőt is megmentheti - már amennyiben az események végső kimenetele megváltoztatható... 
 
A „több kamera többet lát” elvet ismét örömmel kihasználó Tony Scott újabb pergő filmet készített, mely a szemet jobban megmozgatja, mint az agyat, de a szívet sem hagyja cserben.