1950, Párizs. Egy Édith Giovanna Gassion nevű alkoholista és morfinista sanzonénekesnő Edith Piaf néven Amerika meghódítása után most ismét otthon énekli immár világslágereit, elegáns helyeken, horribilis tiszteletdíjakért.
|
Rendező: Hegyi Árpád Jutocsa Író: Gregg Opelka Dramaturg: Lengyel Noémi Jelmez: Dőry Virág Koreográfia: Balázs Mari |
Szereplők: |
Nem messze onnan, a „Montmartre szívétől alig pár fényévre” egy „füstös, kétes, koszlott- foszlott/Párizs-széli bűntanyán” két jobb sorsra érdemes sanzonett citálja az ő dalait, szerény gázsiért. A két „utánozhatatlan utánzat”.
Egy levitézlett tragika, és egy kiöregedett balettpatkány, akiknek mérhetetlenül elegük van a „Grande Dame” dalaiból. Mulatójuk tulajdonosát rövid kényszerszabadságra küldik, és ebből az alkalomból előrukkolnak a saját repertoárjukkal, a saját dalaikkal, a saját életükkel, és nem utolsósorban a saját humorukkal.
Forrás: FidelioEst
Egy levitézlett tragika, és egy kiöregedett balettpatkány, akiknek mérhetetlenül elegük van a „Grande Dame” dalaiból. Mulatójuk tulajdonosát rövid kényszerszabadságra küldik, és ebből az alkalomból előrukkolnak a saját repertoárjukkal, a saját dalaikkal, a saját életükkel, és nem utolsósorban a saját humorukkal.
Forrás: FidelioEst
Játék
November 3. és 5. között az Európai Parlament idén is az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatja be az Lux-díjra jelölt, döntős filmeket.
Copyright © 2023 Minnetonka Lapkiadó Kft.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek