A zarándoknő

A reneszánsz komédiák sajátossága a sok bonyodalom utáni boldog vég. Ez nem jelenti azt, hogy minden szereplő boldogsággal kikövezett úton halad a szép végkifejlet felé, ugyanis sok-sok buktató, csavar, intrika, váratlan esemény és félreértés tarkítja a cselekményt. Esetünkben is az ún. "őstípusokkal" történnek meg a dolgok. Az aggódó ősz atya, az álruhás, álnevű szerelmes, a gyönyörű, férjhez adandó lány, vőlegény, illetve jelölt eggyel több, mint kellene és epekedő szerelmesek - mindeddig megakadályozva szerelmük beteljesedésében - egymás után jelennek meg a színen - és aggódnak, epekednek, akadályt hárítanak, csapdát kerülnek, annak rendje és módja szerint...