Tánceánia – Beszélj hozzám/Szempár

Beszélj hozzám: Almodóvar majdnem azonos című filmje ihlette a darabot. Mozgásimprovizáció, mint "testbeszéd" tökéletlen kommunikációs csatornákkal bíró emberek között. Egy vak táncos, aki hangok és tapintás útján tájékozódik, így rajzolja magában a külső világ belső vetületét. Egy mozgás-és beszédsérült kerekesszékes táncos és táncosnő, akik a megszokottól csak erősen eltérő módon és minimalizálva képesek megnyilvánulni. Egy éptestű táncos és táncosnő, akiknek tradíciókon szerzett tudása kevésnek bizonyulhat, mert a hagyományos táncművészetben elsajátított szabályok-keretek ebben a kontextusban nem érvényesíthetők. Szempár: Két ember egy térben; közel, távol. Egyik egy látható, másik egy láthatatlan világban. Egy nő és egy férfi; egy idő ablakban, életük más pontjain. A maguk örömeit és fájdalmait élve, megosztva, ellenpontozva, egymásra utalva, utalódva. Jelmezek között, érzéseket, közös pillanatokat keresnek, keresünk...