Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Móricz Zsigmond most a mosolyát vitte a színpadra, azt a meleg mosolyt, mely mint a napfény szokott kisütni arcára, mikor valami jót mond vagy hall, vagy mikor valakiről beszél, aki kedves neki. Öröm ezt látni, baráti öröm és írói öröm: a jó barát lelke újra virágos a tiszta jókedvtől, az író megtalálta egyik legszebb kvalitásának teljes értékű kifejezését.