Lakoma

Frenák Pál lakoma megtekintésére invitál. A zaklatott előadás hőseit a koreográfia sajátos fejlődési útra kényszeríti. Elérkeznek az asztalhoz, ahol nem tudják, mi is vár rájuk, majd életüket tálalják fel egymásnai: a másik testéből falatoznak. A szemünk láttára alakuló belső történetek állandóan változó viszonyrendszere már-már pszichoanalitikus távlatokat nyit meg. A Lakoma az egyszerre tudaos és tudattalan emberi lelket törésvonalai mentén, határhelyzetekben igyekszik láttatni.