Csongor és Tünde

A magyar drámairodalom klasszikus remekműve, a boldogságkeresés csodálatos meséje szokatlan megközelítésben, egyszerű színházi nyelven, de játékos eszközökkel kerül színpadra. "A Ma emberének is alapélménye az "elvágyódás" egy magasabb rendű világba, ahol a gondok megszűnnek vagy megszűnni látszanak. A vágy, az elvágyódás minden ember, de különösen a fiatalok természetes megnyilatkozása, hogy megkeressék életük értelmét és helyüket a világban. A nagy tanulság mégis az, hogy mindenkinek a valóságba kell visszatérnie, hogy vágyait realizálhassa. Vörösmarty annyira "örök emberi" vonásokat tár fel ebben a műben, hogy szinte természetes módon illeszthető "minden korokon túl" számunkra a mai fiatalság ösztönéhez és világához." (Harag György)