Utolsó pillanat

A produkció Beckett műveinek parafrázisa. Egy lepusztult világ tárul a néző elé, amelyben feltűnnek a Vladimirra és Estragonra (Godot-ra várva) emlékeztető figurák, ám itt két férfi helyett egy nő és egy férfi (az utolsó életben maradott emberpár) a történet központi figurái. Mindannyian lehetnénk saját álmaink, emlékeink szereplői is. Talán ők is ott járnak-kelnek valahol a falak közé szorított, zajos világban. Mint a többi ember, ők is suttognak. Mormolnak. Motyognak. Kiáltanak. Tolakodnak. Beszélnek. Néha beszélgetnek. Ölnek és ölelkeznek. Szülnek és születnek. Kötődnek és kötekednek. Meghalnak. Ilyenkor valóban egyedül maradnak. Majd emlékké válnak. Várnak az utolsó pillanatra és félnek tőle, vagy örülnek neki. Amiről ez az előadás mesél, már nem létezik, vagy még nem létezik. Ott fog megtörténni, ahol a csodák is életképesek, és ahol a remény is megterem.