Világjobbítók

A Világjobbítók eleven, vérbő, nyelvileg bravúros, dialógusaiban feszes dráma, amely csupán alapszerkezetében emlékeztet a Don Quijote sztorijára, ám mindenestől kortársi fogantatású komédia. A szerző könnyedén emeli át drámába a búsképű lovag s fegyverhordozója figuráját, ám áthelyezi őket magyar környezetbe, a kilencvenes évek végének rendszert váltott, balkanizálódott miliőjébe, szövegeiket telíti az ezredvég lepusztult hadováival, a cselekményt átszövi virtuális és valóságos erőszakkal, a játék vizuális terére pedig rávetíti az interaktív média fantasztikus és öldöklő képeit.