Rítus

Alkalom lesz ugyanakkor egy néha véres, néha vicces játékra, melyben mindennapi rítusainkat karikírozzuk ki, és társadalmi történéseinkre reagálva új rítusokat hoz létre. Új mítoszok új rituálét szülnek. A félelem és frusztráltság a legbarbárabb megnyilvánulási formákban jelenítheti meg az ember küszködését a megfelelésért. Azt már szinte senki nem tudja, hogy kinek kellene megfelelni, de a kegyetlen, vagy éppen mókás közösségi rítusokat elszántan ismételve még él a remény, hogy az adott közösség kontaktusba léphessen a hite lényegét és kultusza tárgyát jelentő transzcendens valósággal. A két felvonás némileg ellentéte, ugyanakkor kiegészítője egymásnak. Előbb a vadság, az emberi brutalitás, majd pedig a humor, az irónikus, önirónikus fogalmazás jellemzi a darabot.