Simeon

A kiindulási pont Sarkadi Imre 1960-as, Oszlopos Simeon című filozofikus, abszurd példázata, melynek főhőse szakmai és magánéleti sikertelenségén felbuzdulva átvedlik igazságkereső aszkétába, akire abszolút nem vonatkoznak a világ törvényei, és aki saját magát póznára emelve fáklyaként ragyogja be a filiszteus szürkeséget – immár tudatosan a „rossz” oldalra helyezkedve. Hiszen ha a világ mozgatórugója a gonosz, a bomlás és a zűrzavar, akkor erre kell ráerősíteni, hogy a helyes működést fenntartsuk. Emberünk remek érzékkel rontja is tovább a saját helyzetét, miközben magvas erkölcsi, lélektani és szociológiai fejtegetésekbe bonyolódik. 
 
Bár a darab születése óta számtalanszor fordult már meg a színen, most először használja a fizikai színház formanyelvét, így a szöveg és a tánc különleges elegyet alkotva kelti életre az ösztönös-tudatos önpusztítás útját járó ember örök érvényű tragédiáját.