Tizenkét szék

Závada Péter dalszövegeivel, Vecsei H. Miklós szövegkönyve alapján a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében bemutatott darab tizenkét dalban meséli el a Rejtő-szerű nyomozást a tizenkét diófaszék egyikébe rejtett briliánsok után. A csavarokkal teli történethez a zenéről a színészek és az Ilfpetrov Zenekar (Bodóczy Zoltán, Kolozsi Péter, Porteleki Áron, Ratkóczi Huba) gondoskodnak.
 
Klavgyija Ivanovna nem számított infarktusra. Ám amikor mégis kopogtat a vég, az öreg Madame megvallja vejének, Ippolit Matvejevicsnek, hogy a szovjethatalom elől egy régi ülőgarnitúra tizenkét székének egyikébe rejtette el a családi briliánsokat. Ippolit a székek nyomába ered. Miközben szeme előtt a hajdani szép napok lebegnek, amikor még nemesi marsallként masírozott a cár oldalán, az utcákon már épül a szocializmus – ha más nagyon nem is. A kincs szaga Ippolithoz vonzza a vállalkozó szellemű papot, Fjodor atyát és a jóképű szélhámost, Osztap Bendert.