In_time

Magány, vágy, szerelem, testiség, erőszak, hatalom, kiszolgáltatottság, birtoklás, őszinteség, képmutatás. Frenák Pál - már-már kényszeresen – olyasmivel viaskodik, amivel mindenki találkozik a maga életében, legfeljebb nem vívja meg küzdelmét olyan élet-halálra szóló elszántsággal, ahogy azt az In_time táncosai teszik a színpadon. A női és a férfi szerepek, a magány és az együttlét, a fájdalom és az öröm, a személyesség és a tárgyiasultság fölfokozott táncszínpadi lüktetése bizony arra kényszerít, hogy önmagunkra ismerjünk. A darabnak nem célja, hogy megoldásokat kínáljon: elég, ha olyan őszinteséggel tárja fel az emberi viszonyok rendszerét, hogy a néző ne tudja kivonni magát az előadás hatása alól. A színpadon nyolc táncos, akik hol kívülről, a távolból, mozdulatlanul és idegenként szemlélik a többiek küzdelmét, hol maguk válnak főszereplővé. Hogyan válhat és válhat-e egyáltalán valóságossá számukra a Másik? Maradhat-e mindörökre beteljesületlen az iránta való vágy? A GG Tánc Eger előadása.