A vihar

Andrzej Bubień lengyel rendező, aki legutóbb Gombrowicz Operett című darabjával mutatkozott be a Nemzeti Színház színpadán, kifejezetten törekszik a nagy klasszikus művek mélyebb megértésére, összetett megjelenítésére. A vihar kapcsán így fogalmazott:
 
„Mit is jelent ma számunkra a mágia és a csodák világa? Mára a mágia világa – a virtuális világ. Az a tér, ahol minden lehetséges és minden megengedett, az emlékezet funkciója pedig a manipuláció fegyverévé válik. Mai világunk eltörli a valódi emlékezetet, és egy új valóság létrehozásának eszközévé teszi. Prospero bosszúja a száműzetésért és hatalmának elvesztéséért az értelem játékszerévé válik: innentől megengedhető bármilyen manipuláció, a manipulált emlékezet pedig felhasználható egy jobb, új világ megteremtésére irányuló küzdelemben. Shakespeare A viharja – egy olyan civilizáció szétesésének diagnózisa, amely a harmónián, a szereteten illetve az emberiség reneszánsz ideáljain alapult.
 
Ez egy baljós figyelmeztetés a világ felé, hogy hamarosan a valódi, eredeti, igazi értékeket nem lehet majd megkülönböztetni a hamis, olcsó, ravasz álságosságtól és hazugságtól. Ez a darab a felháborító hálátlanságról, ravaszságról és erőszakról szól, ugyanakkor fontos gondolatokat közvetít a művészet és a művész mai világban betöltött szerepéről. A csoda – messze nem az emberségesség szinonimája. Egy ember varázserő nélkül is ember maradhat. Viszont a mágikus képességekkel bíró, de belső, lelki emberi tulajdonságoktól megfosztott személyt nem tekinthetjük egyértelműen a nagybetűvel írt Emberi nem képviselőjének. Addig létezünk, ameddig az emlékünk fennmarad. De a legszörnyűbb, ha elkezdjük az emlékezetet korlátlanul manipulálni.”