Lohengrin

A szöveg forrása, a Lohengrin-monda ősi eredetű. Wagner nemcsak Wolfram von Eschenbach Parzivalját, hanem a a "hattyús lovag"-ról szóló XIII. századbeli és más hősi énekeket, illetve mitológiai tárgyú történeteket is tanulmányozott. Mindezekből a saját elképzelése szerint válogatta össze a külömböző mesemotívumokat, hogy ezeket egységbe olvasztva teljesen önálló történetet hozzzon létre. A zene szélesre tárja a romantika kapuit. Fényben tündökölnek a hattyús lovag és a Grál világának hitet és bizalmat sugárzó hangzatai, és velük szemben komor félhomályba merül a gonosz hatalmakkal szövetkezö Ortrud és Telramund kísérteties világa. A dallamszövés híven követi a szavak ritmikáját. Wagner 1845-1848-ig dolgozottt a Lohengrinen, de a drezdai udvai Opera nem fogadta el karmesterének legújabb operáját. Végül Lisztnek sikerült a weimari udvari körök ellenzését leküzdenie, és a száműzetésben élő szerző művét 1850. augusztus 28-án bemutatnia.