Édes Böske, drága Klári avagy Szabó Lőrinc szerelmei

"Vasárnap délelőtt fél tizenegykor megszólalt a telefonunk, amely nálunk is újdonság volt. Lóci és a háztartási alkalmazott volt a tanúja a bekövetkezett egyoldalú, de tulajdonképpen néma beszélgetésnek. Ica hívott fel, de sokáig csak zokogni tudott. Bejelentette a halált, és hogy a férje ott van. A dolgot senki sem értette. Ha igaz, hogy kővé lehet válni, hát azzá váltam; annál is inkább, mert lepleznem kellett az eseményt és érzelmeimet. [...] Visszamentem a fürdőszobába, borotválkozni kezdtem, ott már hangtalanul, de megállíthatatlanul dőlt szememből a könny. Fél perc múlva Lóci bejött hozzám: Apu, történt valami? – Meghalt az az asszony, akivel a múltkor láttál, s akit huszonöt éven át szerettem.