Előtte-utána

Az Előtte-utána költői szépségű, izgalmas formai kísérlet; szerkezete zeneműhöz hasonló, leginkább szóoperának lehetne nevezni, amelyben minden szereplő a saját külön szólamát játssza, de az egészből mégis létrejön egyfajta teljesség. A töredékes, filmszerűen "vágott" történetek az élet valószerűtlenségét és titokzatosságát, kisszerűségét és banalitását, törékenységét és kiszámíthatatlanságát, boldogságát és boldogtalanságát sűrítik össze. A mindennapi, különös vagy szürreális elemekből a szerző az emberi létezés panorámaképét rakja ki, valami olyasmit, mint az az élmény, amelyről a klinikai halálból visszatértek számolnak be, akik egész életüket "kiterítve", mintegy egyetlen képben szemlélhetik.