Szerelem

"Mint írót elsősorban nem a történetek, hanem az emberek érdekelnek. Szeretem az embert, ahogy örül vagy szenved, ahogyan él. Elcsodálkozva állok meg az élet és az ember előtt és áhítatos feladatomnak látom megírni azt, amit a világ roppant kavargásából ki tudok kristályosítani. Mindig azt érzem, hogy az életem végtelen és ebből a végtelenből kell meríteni egy kanállal. De éppen ezért, amit az alkotás így az életből kihoz és a színpadra visz, azon érezni kell, hogy a történet nem ott kezdődik, ahol a függöny fölmegy és nem ott végződik, ahol megint összecsap. Ha abban a darabban, amelyet a közönség ma a Vígszínházban végignéz, nem lehet megérezni azt, hogy ezeken az alakokon, ezeken a szavakon és cselekedeteken innen és túl, a színfalakon kívül, ott van a végnélküli élet, akkor az író, aki tudatosan, mégis szerényen áll munkája mögött csak részben érte el célját." Barta L.